Szerelmes versek, idézetek

Kinzó tudat, hogy nem lehetsz velem, Várom a percet, hogy megfogd két kezem. Dobogó szívemet kezedbe helyezem, Melyben örökké ég a perzselő szerelem.

Nem írom a porba a neved, mert elfújja a szél. Inkább a szívembe írom, ott örökké él.

Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik,  valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.

Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.

Aki mindíg fogja kezedet, Folyton melegíti szívedet, Az szeret igazán kedvesem, Mert ez az igazi szerelem!

Felnézek rád és látom két csillogó szemed,
hozzád bújok és érzem hevesen dobogó szíved.
Minden perc egy örökké valóság veled,
ha forrón csókolsz és simogat kezed.
Mikor ölelésed csak engem vár,
mikor karod erősen magába zár.
Szívem csak egyet kíván,
veled lenni egy életen át! 

 Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.

“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.”

Kulcs

Szivemben kicsi lakat,
Kulcs ami nyissa nálad maradt,
Ez a szív csak érted dobog,
Nélküled csak sírva szorong.
Érintéseid s csókjaid tartanak még életben.

Küzdök a vágyak ellen,
De a lelkem annyira védtelen,
Elég egy rossz szó,
S meghal a szerelem.